KELEMEN LÁSZLÓ – SZOTÁK SZILVIA – GÖNCZ LAJOS
Tannyelvválasztás a kisebbségi régiókban:
Tájékoztató füzet burgenlandi magyar szülőknek és pedagógusoknak
Ez a tájékoztató füzet a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának felkérésére és támogatásával készült. Megjelenését támogatja a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület és a Magyar Média és Információs Központ is.
Kiadta a Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatala
2009. január
A kiadvány célja
Kisebbségi létben nagy erőfeszítéseket kell tenni az anyanyelv megtartásáért,
átörökítéséért, ápolásáért, oktatásáért egyaránt. Különösen nagy felelősség hárul
a szülőkre, mert nekik kell eldönteniük, hogy születésüktől kezdődően szólnak-e
magyar nyelven gyermekeikhez, majd azt is a szülők döntik el, hogy az
óvodában és iskolában tanuljanak-e gyermekeik magyarul. E kiadvány célja,
hogy olyan nyelvtudományi tapasztalatokkal ismertesse meg a szülőket és
pedagógusokat, amelyek birtokában a legideálisabb döntést tudják meghozni
gyermekük számára.
Az ausztriai magyarság oktatási helyzetéről
Az ausztriai magyarság eredetét tekintve két csoportra bomlik.
A burgenlandi magyarságot az 1976-os Népcsoporttörvény ismerte el
hivatalos ausztriai autochton népcsoportként. Ennek hatására kerülhetett sor a
magyar nyelvű oktatás újraindítására Felsőőrben, Alsóőrben, Felsőpulyán és
Őriszigeten. Az 1994-ben született és 1998-ban módosított Burgenlandi
Kisebbségi Iskolatörvény hozzájárult ahhoz, hogy a burgenlandi népcsoportok
oktatási jogai kiszélesedtek, s a tantervi keretek modernizálásával a kisebbségi
oktatás minősége is javult. Ennek megfelelően Burgenlandban a civil
szervezetek anyanyelvápoló programjain túlmenően a hivatalos állami oktatás
keretein belül is van lehetőség arra, hogy a gyerekek magyar nyelvet tanuljanak.
A Burgenlandi Magyar Kultúregyesület óvodásoknak szervez magyar
anyanyelvi foglalkozásokat, s minden korosztályt megszólító kétnyelvű
kiadványaival (Napocska, Őrség, Őrvidéki Hírek, Cooltúra) segíti elő a magyar
nyelv használatát. A Magyar Média és Információs Központ internetes magyar
nyelvoktató programot dolgozott ki. A Burgenlandi Magyarok Népfőiskolája
minden korosztálynak meghirdet magyar nyelvtanfolyamokat.
Az oktatási törvény több lehetőséget felkínál, így a szülőket már elemi iskolai
szinten választás elé állítja:
1. Engedélyezi magyar nyelvű iskolák létrehozását elemi iskolai szinten.
Ekkor az államnyelvet heti 6 órában kell kötelezően oktatni.
2. Engedélyezi kétnyelvű iskolák (pl.: Őrisziget, Alsóőr) vagy iskolai
osztályok működését az elemi iskolákban (pl.: Felsőőr, Felsőpulya),
amelyekben az oktatás magyar–német nyelven folyik.
3. A polgári és szakközépiskolákban is lehetséges egynyelvű osztályok
indítása az állam nyelvét heti 6 órában tanulva.
A törvény gimnáziumokban szintén csak kétnyelvű oktatást engedélyez. Úgy
látja helyesnek, ha a magyar–német nyelvórák száma közel azonos.
2A jogszabályok az autochton kétnyelvű településekre vonatkozó törvények
mellett a nem autochton településeknek is lehetőséget adnak a népcsoport
nyelvek oktatására. Ennek megfelelően bármelyik burgenlandi iskolában
lehetőség van a népcsoport nyelvek tanulására kétnyelvű osztályokban
(Horitschon, Lutzmannsburg, Markt Neuhodis) ill. jegyköteles vagy
jegykötelezettség nélküli formában. Ez utóbbi esetekben heti 1–3 órában
tanulják a gyerekek a magyart idegen nyelvként. A jogszabály szerint a szülők a
kétnyelvű bizonyítvány kiállítását kérvényezhetik.
A törvény és a valóság eltérő képet mutat: Burgenlandban nincs magyar nyelvű
iskola semmilyen iskolai szinten. Ez valószínűleg a szülőknek abból a
félelméből fakad, hogy heti 6 órában a gyerekek nem sajátítanák el jól a német
nyelvet. Ugyanakkor egyetemi, főiskolai szinten sincs meg a továbbtanulás
lehetősége magyar nyelven különböző szakokon, azaz nincs lehetőség arra
Ausztriában, hogy pl. elsajátítsák a jogi, közgazdasági, orvosi szaknyelvet
magyarul.
Burgenland egyetlen kétnyelvű középiskolája a Burgenlandi Kétnyelvű
Szövetségi Gimnázium. Máig ez az egyetlen intézmény, ahol a magyart
nemcsak idegen nyelvként, hanem az oktatás nyelveként is használják. Az
intézményben párhuzamosan magyar–német kétnyelvű oktatás folyik. A
gyerekek a matematika, német, informatika és idegen nyelvek kivételével
minden tantárgyat két nyelven sajátíthatnak el, míg magyarul heti négy órában
folyik anyanyelvi oktatás. A törvény lehetőséget ad heti egy órában a
felzárkóztatásra, ill. az iskolában működő fordítóműhely ugyancsak emeli a
magyar nyelvvel eltölthető foglalkozások óraszámát. A magyar nyelv arányát a
két nyelven oktatott tantárgyak tanításában évről-évre lehet fokozatosan növelni.
Ennek az a magyarázata, hogy a tanulók eltérő nyelvi kompetenciával érkeznek
az iskolába, amit az oktatás során tolerálni kell. Ebben az iskolában nem lehet
differenciálás nélkül oktatni. Emellett nagy terhet ró a tanárra, hogy az egy
osztályon belül tanuló, eltérő tudásszintű gyerekek oktatására a minisztérium
áltál engedélyezett tankönyvlistáról egységesen nem, csak korlátozott számban
tudnak tankönyvet választani. A sajátos helyzet megoldásaként a tanárok maguk
állítanak elő oktatási segédanyagot.
A burgenlandi magyar népcsoporttól eltérően a hivatalosan 1992-ben
népcsoportként is elismert Bécsben és környékén letelepedett migráns eredetű
diaszpóra kisebbségi nyelvű oktatásának törvényi szabályozása nagy
hiányosságokat mutat. Bécsben a helyi magyarság különböző szervezeteit
összefogó, és azok hivatalos képviseletét ellátó ernyőszervezet, az Ausztriai
Magyarok Központi Szövetsége által működtetett Bécsi Magyar Iskola és a 71.
számú Széchenyi István Cserkészcsapat foglalkozásai biztosítanak lehetőséget a
magyar nyelvű kultúra ápolására és elsajátítására. A civil szervezetek
3kezdeményezésén kívül a Városi Iskolatanács által létrehozott Projekt
Hungaricum nevet viselő nyelvoktatási program ad még lehetőséget a magyar
nyelv tanulására szintén a hivatalos oktatás keretein kívül esően. A 2007-ben
alapított Bécsi Magyar Iskolaegyesület 3–6 éves gyermekeknek tart magyar–
német kétnyelvű óvodai foglalkozásokat.
1. Miben segíthetnek a nyelvtudományi ismeretek a szülőnek, amikor
oktatási nyelvet választ gyerekének?
Kisebbségi létben az államnyelv magas szintű elsajátítása szükséges és
elengedhetetlen feladat. Ideális esetben az államnyelv és a népcsoport nyelv
hasonlóan magas szintű ismerete a kívánatos.
A szülőnek (és a pedagógusnak, mint oktatási szakembernek, ha a szülő tőle kér
tanácsot) tudnia kell, hogy létezik:
a. Hozzáadó és felcserélő kétnyelvűségi helyzet
Hozzáadó kétnyelvűségi helyzetről akkor beszélünk, ha egy nemzetiségileg
vegyes környezetben használt nyelveket és a hozzájuk kapcsolódó kultúrákat
nem rangsorolják, hanem egyformán fontosnak értékelik. Ha a társadalmi
környezet támogató, akkor a kisebbségi nyelv tanulása vonzó cél és ritka a
nyelvcsere. Az egyik nyelv tanulása nem a másik rovására történik, s a
kétnyelvűség pozitívan hat a személyiségfejlődésre.
Felcserélő a kétnyelvűségi helyzet, ha a társadalmi környezet az egyik nyelvet
és kultúrát kívánatosabbnak tartja a másiknál. Ilyenkor a beszélők az
alacsonyabb presztízsű nyelvet a magasabb presztízsűre cserélik. Ennek
következménye mindkét nyelv hiányos ismerete, amely a nyelvcseréhez vezet.
b. Felszíni és kognitív nyelvi kompetencia
Ezek egy nyelv ismeretének szintjei. A felszíni (társalgási) nyelvi kompetencia
az alapszókincs valamint az alapvető nyelvtani szabályok ismeretében
mutatkozik meg és lehetővé teszi a köznapi kommunikációt. A kognitív
(tanulási) nyelvi kompetencia magas nyelvismeretre utal, amikor a nyelvet a
gondolkodás eszközeként használjuk. A kognitív nyelvi kompetencia sokkal
tovább fejlődik, mint a felszíni kompetencia, és egy másik nyelvben való
kialakulásához évekre van szükség. Az iskolai eredményességet a kognitív
nyelvi kompetencia határozza meg.
c. A nyelvtudások fejlődése szorosan összefügg
A másodnyelvben elérhető nyelvi felkészültség az első nyelvben kialakult
kompetencia függvénye. Amennyiben az első nyelvben a kompetencia alacsony
és beiktatjuk a második nyelv intenzív tanulását, ez károsítja az első nyelv
4későbbi fejlődését, ami viszont a másodnyelvben való haladást is korlátozza. Ha
az elsőnyelvi kompetencia szintje magas és további fejlődéséhez is megvannak a
feltételek, a másodnyelv intenzív oktatása a leghatékonyabb módja annak, hogy
funkcionális kétnyelvűség alakuljon ki és a nyelvi fejlődést ne érje károsodás.
A burgenlandi magyar anyanyelvű tanulók helyzetére vonatkoztatva ez azt
jelenti, hogy két nyelv magas szintű ismerete akkor várható el, ha az első
nyelvük, azaz anyanyelvük fejlődik megfelelően (elsőként a családi környezet,
majd az iskola segítségével). A Burgenlandban magyarul tanulók esetében
mindkét nyelv magas fokú ismerete akkor valósul meg, ha a családban
elsajátított magyar anyanyelvük megfelelő időben és módon fejlődik, hiszen a
továbbiakban ez lesz az alapja kétnyelvűségüknek.
d. Az eltérő következményekkel járó másodnyelvű és anyanyelvű oktatás
A másodnyelvű oktatásnál a többségi nyelv, az anyanyelvű oktatásnál az első
nyelv, az anyanyelv szerepe meghatározó. Mindkét oktatási formának sok
változata van, de a változatok hatásaiban nagy különbségek nincsenek.
A másodnyelvű oktatás esetében a többség nyelve az oktatási nyelv. Ezt
nyelvi befullasztási programnak nevezik, mert az anyanyelvnek a többségi
nyelvvel való felcserélését serkenti. A másodnyelven tanuló kisebbségi
gyerekeknél az anyanyelv fejlődése megreked. Amíg a tannyelven nem épül ki a
kognitív nyelvi kompetencia, alulteljesítenek az iskolában, mert ott olyan
diákokkal kell lépést tartaniuk, akik az iskola nyelvének és kultúrájának hatásai
alatt formálódtak. Amennyiben a tanulók nem önszántukból (illetve a szülők
akaratából) tanulnak másodnyelven, hanem azért, mert nincs más választási
lehetőségük, a fenti következmények még hatványozottabban kifejezésre jutnak.
Ezeknek a tanulóknak a társadalom az iskolán keresztül azt az „üzenetet”
közvetíti, hogy a mellőzött nyelv és kultúra kevésbé értékes, az iskolában ezért
nem is jutott hely a számukra; ha pedig a szülők választották gyereküknek a
másodnyelven való iskolázást, választásukkal ők sugallják ezt a gyereknek. A
nyelvi befullasztási program tulajdonképpen azt üzeni a gyereknek, hogy
legjobb, ha lemond származásáról, nyelvéről és kultúrájáról, ha azt akarja, hogy
értékeljék. Sok ilyen gyerek ezért feladja családi nyelvét és kultúráját, és átveszi
az iskolát irányító csoport értékrendszerét és normáit. (Az anyanyelvápolás,
amikor kiegészítésképpen a kisebbségiek számára külön órákon anyanyelvük
nyelvtanát és nemzeti irodalmukat oktatják, az ilyen helyzeten vajmi keveset
enyhít). A másodnyelvű oktatás felcserélő kétnyelvűségi helyzetet teremt.
Az anyanyelvű oktatásnál minden (vagy a legtöbb) tantárgyat anyanyelven
oktatnak, a többségi nyelvet pedig tantárgyként. Ez anyanyelvmegőrző program:
az anyanyelv megtartása és fejlesztése szempontjából jó eredményekhez vezet, a
többségi nyelv fejlődését pedig az iskolán kívül a környezet is erősen serkenti.
Az anyanyelvű oktatás a hozzáadó kétnyelvűségi helyzet elemeit növeli.
52. Mit mérlegeljen a szülő, amikor az oktatás nyelvéről dönt?
A fenti ismeretek tükrében vázoljuk azokat a szempontokat, amelyeket a
szülőnek mérlegelnie kellene, amikor arról dönt, hogy gyerekét milyen
tannyelvű iskolába íratja.
Az elmondottakból világos, hogy a tannyelv megválasztása elsősorban
identitásformáló és esélyegyenlőséget növelő hatása miatt fontos. Az identitás
(az egyén tudása arról, hogy bizonyos társadalmi csoportokhoz tartozik, és ez
számára érzelmi és érték-jelentőségű) a megélt tapasztalatok révén alakul ki. Így
magától értetődő, hogy a választott iskola, annak tannyelve és az oktatott
tartalmak, a tanulók identitásformálásának meghatározó tényezői. A szülő tehát,
amikor iskolát és tannyelvet választ gyerekének, döntő módon befolyásolja
identitásának alakulását. Sok szülő gyakran nincs teljesen tisztában döntésének
következményeivel. Ilyenkor az iskolának, mint intézménynek és az oktatási
szakembereknek kellene ezekről a szülőket megfelelően informálni.
Egyértelmű, hogy a szülőnek kizárólagos joga olyan tannyelvet választani
gyerekének, amely szerinte boldogulását leginkább szolgálja. Ahhoz azonban,
hogy egy ilyen fontos döntés, amely a gyerek egész további életútját, lelki
fejlődését, közösségi és családi kapcsolatait nagymértékben befolyásolja,
valóban a gyerek javát szolgálja, a szülőnek sok mindent mérlegelnie kell. Első
lépésként az elvárásait kellene megfogalmaznia a gyerek (nyelvi és egyéb)
fejlődését illetően és áttekintenie a rendelkezésére álló oktatási lehetőségeket.
Nem valószínű, hogy sok olyan szülő akadna, aki kisebbségiként ezt ne úgy
fogalmazná meg: azt szeretné, hogy gyereke mindkét nyelvben anyanyelvi
színtű jártasságokat szerezzen, illetve magas fokú kétnyelvűséget fejlesszen ki.
Sok szülő abból indul ki, hogy a gyerek az anyanyelvét a családban már
úgyis megtanulta, ezért a többségi iskolában majd hozzátanulja a többségi
nyelvet is és így mindkettő birtokába jut. Ma már (ismerve a felcserélő és
hozzáadó kétnyelvűségi helyzetek hatásait és a nyelvek elsajátításában
jelentkező kölcsönhatásokat) tudjuk, hogy ez a jóhiszemű de igen naív
elképzelés leggyakrabban nem két nyelv birtoklásához, hanem számos más
körülménytől függően, erősen többségi nyelvű dominanciához, távlatilag esetleg
nyelvcseréhez és a nemzetiség feladásához vezet. Anyanyelvi tudásában a
gyerek megreked egy olyan szinten (amely miatt majd később szégyenkezik és
nem is meri vagy akarja használni anyanyelvét; ugyanakkor képtelen lesz azt
saját gyerekére átörökíteni, vagy nem is érzi azt szükségesnek).
A szülők 20–30%-a mégis a másodnyelvű oktatás mellett dönt. Az iskola és a
szakemberek feladata lenne informálni a szülőt: ahhoz, hogy a két nyelv
6nagyjából egyforma szintig felfejlődjön, a két nyelv és kultúra hatásainak
nagyjából egyenlő erősséggel (50–50%-ban) kell hatniuk a gyerekre.
Amennyiben az egyik nyelv használata csak a családra és a legszűkebb
környezetre korlátozódik, az élet minden más területén pedig a másik nyelv és
kultúra hatásai érik a gyereket, világos, hogy az első nyelv elsorvad és helyét az
erősebb hatásokkal bíró veszi át. A másodnyelvű oktatás gyakran ilyen
felcserélő helyzethez teremti meg a feltételeket, még akkor is, ha a szülők
önszántukból és nem kényszerből tették meg ezt a lépést. Ilyenkor természetesen
azzal is számolni kell, hogy az iskolába induló gyerek a többi, többségi
osztálytársához viszonyítva (akik pedig számára ezentúl a referenciális csoportot
képezik, és akikhez viszonyítják teljesítményét) jelentős hátránnyal indul és
esetleg évekre lesz szükség, amíg azoknak nyelvét és kultúráját át nem veszi. Ez
pedig elkerülhetetlen, ha sikeres akar lenni, hisz a legtermészetesebb dolog,
hogy a többségi nyelvű iskolában a többségi nyelv és kultúra a norma.
Ha a szülő a többségi nyelvű iskolába irányítja gyerekét, radikális változást idéz
elő a gyerek nyelvi környezetében: addig elsősorban az anyanyelv fejlődését
serkentette a környezet, ezután pedig a második nyelv fejlődéséhez alakulnak ki
a megfelelő feltételek. Ennek az a következménye, hogy az első nyelv
(anyanyelv) fejlődése megtorpan, sorvadni kezd, helyébe egy másik nyelv lép,
amely azonban késéssel kezd el (intenzívebben) fejlődni. Az egyéni
adottságoktól függ, hogy mikor, vagy egyáltalán felfejlődik-e olyan szintre,
mintha születésétől fogva a gyereknél ezt a nyelvet fejlesztették volna. Ez a
törés a beszéd fejlődésében (az egyik leépül, a másik késve fejlődik) a
gondolkodásra és annak fejlődésére is kihat, mert a beszéd és a gondolkodás
szoros kapcsolatban vannak egymással. A szülőnek tehát, ha valóban magas
fokú kétnyelvűséget szeretne kifejleszteni gyerekénél, döntésével a hozzáadó
kétnyelvűségi körülmények megteremtését kellene segítenie. A másodnyelvű
oktatást választva pedig éppen a felcserélő helyzet kialakulásához járul hozzá.
Egyes szülők az általános iskola felsőbb osztályaitól (az 5-ik iskolaévtől) vagy a
középiskolától „irányítják át” a gyereket az anyanyelviből a többségi iskolába.
Az átirányító programok hatásai hasonlóak a befullasztási programok
hatásaihoz, csak valamivel enyhébb formában jutnak kifejezésre.
Mai ismereteink tükrében tehát (leszámítva azokat az eseteket, amikor a szülők
tudatosan és átgondoltan nyelv-, kultúra- és identitáscserét akarnak elérni a
gyereknél, átvezetve őt egyik egynyelvűségi állapotból egy másikba)
mindenképpen végig anyanyelvi oktatás ajánlható a kisebbségi tanulóknak, mert
ez növeli a hozzáadó kétnyelvűségi helyzet elemeinek számát. A mai
globalizálódó világban, amikor a nem is olyan távoli jövőben – amelyre a szülő
gyerekét felkészíteni szeretné – valószínűleg több nyelv ismerete lesz a
érvényesülés feltétele, az anyanyelven történő oktatás tűnik megfelelőbb
döntésnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése